Megverték, éheztették, megalázták.
Megverték, éheztették, megalázták. Így telt Mary Ellen Wilson életének első tíz éve, aki 1864 márciusában született New Yorkban. Apja akkor halt meg, amikor még csak csecsemő volt, anyja pedig – mivel nem tudta eltartani – egy tisztességesnek tűnő házaspár, Mary és Francis Connolly gondjaira bízta. A falak mögött azonban nem volt sem védelem, sem gyengédség. Csak büntetés, bezártság és éhezés. Mary Ellent saját gyermekkora alatt rabszolgaként kezelték, minden napja egy csendes harc volt a túlélésért.
A titok talán örökre rejtve maradt volna, ha nincs Etta Angell Wheeler, egy önkéntes, aki gyakran látogatta a környéket. Ő vette észre a jeleket: a végletes soványságot, a testén lévő sebeket, a megtört tekintetet, amely egy fájdalommal összezúzott kislányt árult el. Segítséget próbált kérni, de rá kellett jönnie, hogy abban az időben az intézményeknek nem voltak törvényeik a gyermekek védelmére. A gyerekek láthatatlanok voltak az igazságszolgáltatás előtt.
Ekkor történt a váratlan fordulat: Wheeler az Állatkínzás Megelőzésére Alakult Amerikai Társasághoz (ASPCA) fordult. Ha az állatokat lehetett védeni, miért ne lehetett volna a gyerekeket is? Az ASPCA elnöke, Henry Bergh mélyen megindult a történettől, és úgy döntött, cselekszik. Egy ügyvéd segítségével bírósági végzést szerzett, és kimentette Mary Ellent abból a pokolból, amelyben élt.
Amikor kivezették abból a házból, a látvány szívszorító volt: alultáplált, sebhelyek borították, és belőle sugárzott a félelem, amely hangosabb volt bármilyen szónál. A társadalom ekkor értette meg először azt, ami addig kimondatlan maradt: a gyerekek is lehetnek az erőszak áldozatai.
A Mary Connolly elleni per felkavarta a közvéleményt. A legmegrázóbb bizonyíték nem a tárgyi bizonyítékokban rejlett, hanem magának a kislánynak a hangjában. Alig tízévesen, zokogva mesélte el, hogyan verték korbáccsal, hogyan fosztották meg napokig az ételtől, és hogyan kényszerítették, hogy egy szekrényben aludjon. Tanúvallomása szívfacsaró kiáltás volt, amely megtörte a csendet egy addig figyelmen kívül hagyott valóságról. Connolyt börtönbüntetésre ítélték. Bár az ítélet enyhének tűnhetett, a precedens óriási jelentőségű volt: először büntettek meg gyerekbántalmazást bírósági úton.
Ebből a folyamatból született meg a világ első, kifejezetten gyermekvédelmi szervezete: a New York-i Gyermekbántalmazás Megelőzéséért Társaság (NYSPCC). Mary Ellen története felnyitotta a társadalom szemét, és elindította a törvények, szervezetek és mozgalmak sorát, amelyek azóta is a gyermekekért küzdenek.
És mi lett vele? A per után egy ideig a nagymamája nevelte, majd egy olyan család fogadta örökbe, amely stabilitást és szeretetet adott neki. Végre iskolába járhatott, biztonságos környezetben nőhetett fel, és lassan visszaépíthette mindazt, amit elvettek tőle. Később feleségül ment Lewis Schutthoz, négy gyermeket szült, és mindent megtett azért, hogy nekik megadhassa azt, ami neki sosem jutott: egy szeretettel teli otthont.
Mary Ellen Wilson egy elnémított gyermekből olyan jelkép lett, aki felébresztette a társadalmat. Szenvedése nem volt hiábavaló: bátorságának köszönhetően a gyermekkort többé nem lehetett láthatatlannak tekinteni, hanem olyan jogként ismerték el, amelyet védeni kell.(Facebook)
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges